Az Unitárius Egyház

A kőrispataki unitárius templom

Az unitárius egyházközségre vonatkozó adatok csak a XVIII. Század második felétől ismertek. Az első adatok az egyházközség 1773-as leltárában találhatók a régi templomra vonatkozóan, majd Lázár István püspök 1801-ben tartott vizitációjáról felvett jegyzőkönyvben a régi templomra, régi papilakra és lélekszámra vonatkozóan.

Az első unitárius templom 1677-ben épült fából, mellette egy fa harangláb állt. Mindkettő 1803-ban a tűz martaléka lett; 1805-ben kezdik építeni a mai kőtemplomot, melyet 1813-ban fejeznek be. A torony építését 1823-ban kezdik meg, s 1825-ben fejezik be.

 

Harangjairól az első feljegyzés 1782-ből származik, amikor az egyházközség egy új, nagy harang öntésére készül. Ezt 1783-ban szentelik fel, 1786-ban értesülünk arról, hogy azA kőrispataki unitárius templom belseje egyházközség tulajdonában volt még egy régi, kisebb harang is, melyet 1785-ben beöntöttek az új kisebbikbe. E két harang megolvad az 1803-as évi tűzvészben; anyagukból még azon évben öntet az egyházközség egy nagy harangot is. 1848-1849 között ez a kisebbik harang hadi célokra át lesz adva a magyar hadseregnek. Ezt a harangot pótolja az egy házközség 1856-ban.

Az egyházközség 1897-ben megvásárolja a korondi unitárius egyházközség régi orgonáját, mely néhány év alatt annyira meghibásodik, hogy nem sikerül megjavítani. Ezt 1904-ben elcserélik egy harmóniumra.

A régi papilak a falu alsó részének déli oldalán volt; 1762-ben épült hármasosztagú épület, melynek egyik szárnya felekezeti iskolának is szolgált. A mai parokiális telekhez 1808-ban csere által jutnak; 1809-1811 között építik fel a második papilakot, melyet romlott állapota miatt lebontanak, 1867-1869 között építik fel a mai papilakot, s 1894-ben megnagyobbítják.

A templom és az új papilak telkét 1845-1847 között kőkerítéssel veszik körül, a bejáratokat kovácsolt vaskapukkal látván el.

Az első unitárius felekezeti iskola a régi papilak bal szárnyában működött. A tanítás 1811-től az elcserélt telken épült papilak kisebbik szobájában folyik, de szűknek bizonyult, s 1859-ben megnagyobbítják.

Maga a tanítási folyamat sem zökkenőmentes: 1804-ben a vizitáció meghagyja, hogy az unitárius gyermekek ne járjanak a református iskolába. E tény magyarázata valószínűleg a helyiség szűk volta volt.

1870 körül a református és unitárius egyházközség összevonja a két iskolát a református iskolába, mely alkalmasabb a tanításra. 1876-ban már közösen folyik az oktatás, csak a vallásos tárgyakat tanítják a két papilakon. Az unitárius felekezeti iskola, gyakorlatilag 1896-ban szűnik meg, mikor az állam átveszi az oktatást.

Bözödújfalu a kőrispataki unitárius egyházközség filiája kb. 1852-ig, mikor önállósul. Itt egy lévita végezte a szolgálatokat. Az anyaegyházközséget közösen tartják fenn: Kőrispatak a papilakot és a kertet, Bözödújfalu a gazdasági épületeket gondozza.

A lélekszámra vonatkozó első pontos adatok a már említett 1804-es vizitációs jegyzőkönyvben találjuk: 133, 1868-ban 248, 1900-ban 300, 1915-ben 311, 1923-ban 278. Az 1950-1960-as évek változásainak következtében a lélekszám egyre apad, a kőrispataki unitárius egyházközség jelenlegi létszáma már csak 158.