Kirándulás Kalapországba

Forrás: Népújság

Tagja vagyok egy csoportnak, amely kisebb-nagyobb fogyatékkal élô személyekbôl áll. 2006. október 1- jén ezzel a csoporttal kirándulni voltunk Kôrispatakra, amit – idôt és fáradságot nem sajnálva – Borbély Emma néni, a Kis-Küküllô Térségi Társulás ügyvezetôje szervezett és vezetett. Vasárnap délelôtt 10 óra után csoportunk jó néhány tagjával Erdôszentgyörgy központjában várakoztunk, a többieket, meg az autóbuszt várva, amivel majd Kôrispatakra megyünk. Meg is érkezett a busz a csoportunk többi tagjával. (Sajnos, néhányan nem tudtak eljönni más elfoglaltságaik miatt, és szerintem ezt bánhatják, mert nagyon szép és érdekes kirándulás volt, melyet ezúton is szeretnénk megköszönni a szervezônek.) Tehát mi is felrakodtunk a buszra. Ezt néhányunk esetében szó szerint kell érteni, mert a buszunk még az átkos korából való volt, amikor nem gondoltak ránk, mozgássérültekre. Sajnos, itt szinte lehetetlen olyan buszt találni, amelyre meg van oldva a mozgássérültek felszállása, de e "kis" kellemetlenség miatt igazán kár lett volna lemondani a szép kirándulást. Az utazásról csak annyit, hogy nagyon szép környezetben vezet az út a bözödi tó körül Kôrispatak felé, és ezt csak az zavarja, hogy eléggé rázós. Na, meg persze a tó kialakításának szomorú története, melyet Emma néni részletesen ismertetett. Nem sokkal egy óra elôtt érkeztünk meg Kôrispatakra és a helyi általános iskola elôtt álltunk meg buszunkkal. Alig szállingóztunk le a buszról, egy jóságosan mosolygó arcú ember közeledett felénk: aki Szôcs Lajos, a szalmakalap múzeum megálmodója, tulajdonosa és irányítója. Tudni kell, hogy egy százéves ház van átalakítva múzeummá, de már az udvaron is nagyon sok az érdekesség meg a látnivaló. Lajos bácsi elsônek a sok különféle formájú kôre hívta fel a figyelmünket, amelyek között felfedeztem egy galamb formájút meg egy ülô nyuszit is, lógó füllel. De volt még ott számtalan más alakzatú kô is. Többek között egy baseball sapka és egy földgömb alakú is, amin Lajos bácsi szavaival élve megvan Nagy-Magyarország és azon belül a mostani Magyarország térképe is. Ezeket a köveket a víz formálta, a Küsmöd-patakból szedték ki az emberek. A szalmafonásról is sok mindent megtudtunk és megismerkedtünk a szalmakalap- készítés mesterségével. Meg kell említenem még a táblákat, amelyek azokat a helységeket jelzik, amelyek lakosai már meglátogatták a múzeumot. Ezekbôl a táblákból tudom, hogy híre eljutott már az óceánon túlra is. Lajos bácsi kihozta azt a hatalmas kalapot, ami szerepel a rekordok könyvében is és alatta mindannyiunkat lefotóztak. Aztán beültünk a nagyotmondó kalap alá és ott Lajos bácsi elmondta a múzeum létrehozásának történetét, na meg a doberdói vesztes bor történetét és még pár másikat. Ezután kezdôdött csak a szó szerinti múzeumlátogatás, egy olyan élmény, amit egyszerûen lehetetlen leírni, mert ennyiféle és számú szalmakalapot szerintem nem sokan láttak. Nem részletezem, hányféle kalap található ott. Legyen elég csak annyi, hogy országunk minden részérôl találhatunk kalapokat, sôt még határunkon kívülrôl is akad néhány. Az a szeretet és odaadás, amivel Lajos bácsi gyûjtötte és beszél ezekrôl a kalapokról, igazán csodálatra méltó. Kôrispataknak a búza nem csak a szó szoros értelmében vett mindennapi kenyerét adta meg, hanem világszerte ismertséget is néhány odaadó ember segítségével, akik érdemesnek látták hagyományaik megôrzését és továbbfejlesztését. Ezt meggondolandónak találnám a többi erdélyi település számára is. A múzeumlátogatás végeztével elballagtunk a "Kalap Vendégházba", ahol már vártak bennünket a finom ebéddel (gulyással), és aki akart, ebéd után megkóstolhatta a "híres" doberdói vesztes bort, s ezt néhányan meg is tettük, hogy lássuk, miért is vesztettük el ama híres csatát. Ezúton is szeretném megköszönni társaim nevében is a vendégház gazdasszonyának a finom ebédet és a hozzánk való szívességet. Az ebéd után visszamentünk az iskolához, ott még megnéztük a falu háborúban elesett hôseinek emléktábláját, aztán felszedelôzködtünk és elindultunk hazafelé. Az járt a fejemben, hogy Kôrispatak példája követendô Erdély települései számára. Talán követik is majd sokfelé, s hagyományainkon alapuló turistacsalogatókat hoznak létre. Ennek reményében kívánom a legjobbakat minden makfalvinak és erdélyinek bárhol éljen is.

Ifj: Kovács Árpád, BraveHeat
Szerkesztette: Berekméri Ildikó