Mind egy kalap alatt vagyunk

A falu, amelyet egy szalmaszál mentett meg az elsorvadástól, Erdôszentgyörgy felôl a festôinek is nevezhetô Bözödújfalusi-tó partján kanyargó, ámde száraz idôben fölöttébb poros hengerelt úton közelíthetô meg, érintve a víz alá nyomott település panaszfalát is fent, az erdô alatt. Beépülôben a part, a környék turistaparadicsommá válik, ha útja, közmûvesítése is lészen. Így is szinte egymást érik a kisebb-nagyobb turistabuszok, csaknem mind Magyarországról érkeznek. Kôrispatak sikerét a szó szoros értelmében a szalmának köszönheti, a kalapkészítésnek, melyet a Szôcs család emelt népi iparmûvészetté. Az már a székely észt dicséri, hogy az "alapfoglalkozáshoz" hozzárakta a biogazdálkodást, a turistaellátást, a szalmajáték és -díszítô tanfolyamokat gyermekek és ifjak részére, egy újabb vállalkozó kedvû férfiú, Adorjáni Károly pedig, aki csak egy kalapért ugrott fel Kôrispatakra, s aztán végképp ottragadt, lótenyésztésben, lovastanfolyamok szervezésében talált értelmes célra – és ezzel nagyjából kialakult a kis település "profilja"; itt olyan életmóddal ismerkedhet a többnyire nagyvárosi környezetbôl érkezô látogató, amelyet a régiek még "gyakoroltak", a mai kor emberének viszont újra kell tanulnia. Turistaszálló, százéves parasztházban berendezett szalmakalap-múzeum, udvarán a patak köveibôl összeálló gyûjtemény, sajátos lapidárium, a világ minden tájáról idelátogató lakhelyét és a távolságot feltüntetô, irányjelzô (mintegy ötszáz) kis tábla, és persze a mostoha útviszonyokat és az összkomfort hiányát pótolni kívánó vendégszeretet várja a turnusokban érkezôket. Nem messze egy kies, erdôs völgyben a Dávid panzió is "üzemel". E hét végén azt ünnepelték, hogy immár ötödik éve van kalapmúzeum, egyedüli az országban, a fellelhetô összes kalaptípussal, a készítési folyamat bemutatásával, ott az oklevél a Román Televíziótól, a rekordnak számító, két méter átmérôjû fejfödôrôl (2004. május 15.), és a lassan, de biztosan fejlôdô infrastruktúra, melynek részeként most éppen a testvértelepülések egyikének segítségével megnyíló orvosi rendelô kulcsát adhatta át Tiboldi Elek etédi polgármester. A két világégésben harmincan maradtak a harcmezôkön, ôrájuk imával, az emlékmûvet koszorúzva, majd katonadalokkal tisztelegtek az utódok. (Nagy Lajos népmûvelô csoportja Székelykeresztúrra költözött siklódiakból, kôrispatakiakból áll.) Kiállítás (a szegedi Szabó Magdolna helyi ihletésû fotói), dalos, táncos szabadtéri vigasság (kibédi néptánccsoport), csíkszeredai színészek (Kosztándi Zsolt és Fülöp Zoltán) szórakoztató mûsora a kultúrházban, lovasbemutató, és természetesen a hazatérôk öröme, a (nem-egyszer) megrendítô találkozás (itt lakom, de ötven éve nem vagyok itthon, mondta egy elszármazott), az újrafelfedezés kíváncsisága töltötték ki a szó szoros értelmében is forró kánikulai napot.

Kôrispatakot a szalmaszál mentette meg. A Székelyföld számára a szalmaszál: az uniós csatlakozás lehet, hallottuk Antal István RMDSZ-képviselôtôl. Istentôl megáldott hely ez, méltatta dr. Pozsony Ferenc, kolozsvári egyetemi professzor, néprajzkutató, a Kriza János Néprajzi Társaság elnöke. Az akarat, törekvés mellett alkotószellem, szeretet, emberi hozzáállás kellett ahhoz, hogy ami hátránynak tûnt, elônyére fordítsa a falu. Itt a turista megmerítkezhet a táj szépségében, melyet a technika nem bolygatott meg, és élvezheti az ôszinte vendégfogadói szeretetet. Kôrispatak mintát mutat: hogyan kell fölkészülni az Európai Unióra – hiszen a Székelyföld elsôsorban szépségével, kultúrértékeivel tud újat vinni a közös Európába. A térségben egyedülálló kezdeményezést méltatta a mindvégig segítséget nyújtó megyei mûvelôdési központ munkatársa, Ferencz Angéla. Négy testvértelepülés képviseltette magát, Kozár, Edelény, Somoskôújfalu és Zalaapáti (ôk ajándékozták a rendelô berendezését, többek között vércukorszintmérôt, vérnyomásmérôt, EKG-készüléket, adtak volna nagyobb mûszereket/gépeket is, de azokat visszatérítették a határról). A nevükben Molnár Katalin, Kazár polgármestere többek között ezt mondotta: "Öt év után – hazajövünk, nemcsak a Szôcs családhoz, hanem az egész faluhoz. Itthon vagyunk Kôrispatakon, együtt lélegzünk, együtt vagyunk.

A múzeum udvarán, az óriáskalap alatti "rotonda" oszlopain a kalaphoz fûzôdô szólások, mondások olvashatók: tedd fel a kalapot, légy te a gazda, ki milyen kalapot visel, olyannal köszön, amilyen kalappal köszönnek, olyannal fogadod, ki a kalap hordozója?, ki a ház gazdája?, viszi a víz a kalapot, egy kalap alá tartozni, kalap alatt intézni stb. Moralizáló okoskodás helyett új "bölcsességgel" gazdagítanám a kollekciót, Kôrispatak felemelkedésének "titkával": Ha rövid a takaród, toldd meg egy kalappal!

Bölöni Domokos