K?rispatak a Kis-Küküll?be öml? Küsm?d-patak völgyében fekszik Etédt?l nyugatra 7  km-re. Udvarhelyszék egyik határszéli települése. A völgy két oldalát  550- 670 m-es dombok szegélyezik. A gyakran földcsuszásokkal tarkított domb oldalakon szántok és legel?k, a völgy alján szántok és kertek fekszenek, területe 2805,5 ha. A falut több mint 600 ember lakja, zömükK?rispatak madártávlatból református, kétszáz körüli unitárius  harmincegynéhány Hetednapot Ünnepl? Adventista és néhány katolikus.  A 136A számú megyei úton közelíthet? meg Erd?szentgy?rgy  (Sângeorgiu de P?dure) illetve Székelykeresztúr (Cristuru-Secuiesc) fel?l. A falu a rajta keresztül folyó, k?risfákkal szegélyezett patakról kapta nevét. A k?rispataki lakósság f? foglalkozása földm?velés és állattenyésztés volt, jövedelempótló foglalkozás volt a t?zifaszállítás. Közel 150 éves múltra tekint vissza a népi kismesterségek terén a szalmakalap készítés (kalapkötés). 1879-ben, a faluban közel százan foglalkoztak szalmafonással. Ma kevés az a család a faluban, aki ne ismerné a szalmafonás technikáját.

A falu els? említése 1566-bol való, amikor János Zsigmond fejedelem hadában híven szolgált lóf?k jegyzékébe felvették keörispataki Ferenczy Mátyás, Gothárd Imre és Pál lóf?k neveit 1567.ben A lóf?k 25 dénáros adólajstromában  Keörispatak 27 lóf? portával szerepel. Ebben az id?ben a falunak nincs f?rendi lakója. A f?emberek 50 dénáros adólajstroma 1576-bol csupán a fejedelem 38 egész jobbágy telkét tünteti fel Keorispatakon, a tapasztalat szerint ez 38-nál több fejedelmi jobbágy családot jelent.

1529-ben Betlehem Gábor k?rispataki birtokrészt adományozott Rédei Jánosnak. 1640-b?l illetve 1660-ból származik K?rispatak egy-egy falutörvénye,  amelyek az erd?k használatát, irtások létesítését, a vetést illetve a kaszálót véd? kerítések, gyepük, építését, a szarvasmarha tartást valamint az országutak karbantartását szabályozza.

Irtással a 16.ik század végén találkozunk. l597-b?l Balázs oltoványa. Vetés kapuról 1657-b?l maradt adat. Homlogy felé men? vetés kapu nyílósban. 1603-ból hallunk a Küsm?d-patakra épült malmokról. A l6-ik században a falunak több malma is lehetett, 1653-ban ugyanis az els? malmot említik.

1656 körül említik a Sz?l?hegy, illetve Temet?hegymege határ neveket. Ez ezért is fontos mert bizonyíték arra, hogy a falu a 17-ik században mar nem a templom körül temetkezett, hanem a falun kívül a templom fölötti oldalban nyitott temet?be temetkezett.

A falu lakossága állattenyésztéssel, földm?veléssel foglalkozott. A gabonán kívül kendert, napraforgót termelt. A kendert és gyapjút házilag feldolgozták. Az erd?b?l kitermelt fát Marosvásárhelyen t?zifakent értékesítették, majd a vasút építésnél mint talpfa.

Diósfalva

K?rispatakon alól a tér egy részét ma is Diósfalvának nevezik. Hagyomány szerint el?bb a falu ott feküdt és csak kés?bb költözött fennebb az ott lév? k?risberkek közé ahonnan neve is származott. Az els? idetelepül? a hagyományok szerint egy Dömös nev? ember volt, maga is meglév? és népes ilyen nev? családot alapítá. Ezen Dömös valószín?leg a Ketsetnél leirt, a tatárok által feldúlt Dömöslakárol jöhetett ide. A Dömös név a határnevekben is megtalálható, Dömösútja, Dömöskosara. Hogy Dömös uramat vagy utódait az új telep helyen is felkeresték a tatárok, mutatja a falutól északra lév? Tatárok útja nev? helynév. Amint a hagyomány mondja a Szilasi sziklabarlangjaiba vonult népet hiába ostromolták mert azt oly h?siesen védték, hogy a tatárok megszaladtak.